Ebben az évben meglehetősen hűvös szeptemberrel érkezett meg az ősz, a Balaton is gyorsan lehűlt. Még ha a vénasszonyok nyara be is köszönthet még, az élővilág felkészült már a télre. Cikkünkből kiderül, hogy mit eszik ilyenkor hattyú és hal, mi történik a moszattal, és hogy kerül a vaddisznó a jégre.

A kagylópete a kopoltyúra költözik, a fecske Afrikába
Ősz beálltával a hideg vízben lassan elkezdődik a vízi növényzet pusztulása. A Balatonban élő hínárfajták fokozatosan lebomlanak a tófenéken, és csak a gyökérzetük vészeli át a közelgő telet. A tavi kagylók és a mocsári csigák a vízfenéken a mélyebb szakaszok felé húzódnak olyan területekre, ahol még a legkeményebb télen sem fordulhat elő olyan vastag jégréteg, amely veszélyezteti áttelelésüket. A puhatestűek anyagcseréje a téli hónapokban annyira lelassul, hogy helyváltoztató mozgást egyáltalán nem végeznek, légzésük pedig a létfunkciók fenntartásához még éppen elegendő szintre csökken. Érdekesség, hogy a tavi kagyló petéi a téli hónapokban az anyaállat kopoltyúján maradhatnak. Ez az egyetlen terület, ahol még annyi oxigén áll rendelkezésre a peték számára, amennyi biztosítja életben maradási esélyüket és tavaszi kikelésüket.

A táplálék (növényzet, kagylók, férgek) eltűnésével egy időben a békés halak is megkezdik a vermelést. A nagy testű pontyok, amurok, busák a Balaton legmélyebb pontjain telelnek át. Olyan helyeket keresnek, ahol a vízhőmérséklet egész télen állandó, és a ragadozók megjelenésére is kicsi az esély. Ilyenek például a hajóállomások kotort öblei, a hajózó útvonalak marásai, és a tó számtalan pontján természetes úton kialakult, öt-nyolc méter mély akadók és kutak. Az apró békéshalak, a dévér- és karikakeszeg, vagy a szélhajtó küsz szintén a nyílt víz felé veszi az irányt, és a mélyen fekvő, homokos területek, vagy a kikötők irányába indul. A ragadozók egészen másként viselkednek, különösen a süllő és a csuka adja fel partközeli, védett állásait s táplálékot keresve a nyílt víz felé tart. Mivel a halak ilyenkor nagyétvágyúak, táplálék pedig alig akad, sokat feladnak óvatosságukból, így a szeptembertől november végéig terjedő időszak a ragadozóhorgászok Kánaánjának számít. A csukák egész télen át táplálkoznak, a jég alatt is mozognak és vadásznak, ezért léken keresztül is horgászhatóak.Szeptember végére a jelentősen megritkult növényzet, a kristálytiszta víz és a parti sávból eltűnt halak miatt a Balaton környéke hűvös, nyirkos, de rendkívül békés, nyugodt arcát mutatja. Szembetűnő jelenség a parton sétálók számára, hogy eltűnnek a Balatonra egyébként oly jellemző dankasirályok. Ezek a madarak egy darabig követik a mélyebb vizek felé tartó halcsapatokat, egy idő után azonban természetes táplálékuk elérhetetlenné válik számukra. A balatoni sirályok ilyenkor táplálékot keresve útra kelnek és nagy területeket járnak be. Sok sirály a tó környéki, melegvizű csatornák vagy halastavak közelében telepedik le, de ha az idő nagyon hidegre fordul, az országutak és autópályák melletti vetésekben keresnek maguknak táplálékot.

A balatoni madárvilág többi képviselője is elhagyja nyári lakhelyét. A költöző madarak, mint például a fecskék és a gólyák, egyenesen Afrika felé veszik az irányt és csak tavasszal térnek vissza. Ritkán bár, de előfordul az a sajnálatos eset, ami az idén jelentősen megritkíthatja a Balaton körül élő fecskék állományát. A lehűlés túl hirtelen köszöntött be, és a repülő rovarok egyik pillanatról a másikra eltűntek. A legfiatalabb fecskék az elégtelen táplálkozás miatt nem tudtak elég energiát felhalmozni a hosszú útra, ezért itt ragadtak. A környezetvédelmi szakértők komoly dilemma előtt állnak. Az egyik javaslat szerint a madarakat repülőgépen kellene Afrikába szállítani, a másik elképzelés azonban jobbnak látja a fecskék mesterséges felerősítését, hogy néhány hét múlva maguktól délnek vonuljanak.Kovács Boldizsár kaposvári horgász gyerekkora óta jár a tóhoz: "Nagyon kedvelem az őszi Balatont, mert nyugi van, viszonylag kevés emberrel találkozni, és kedvenc ragadozóhalaim is ilyenkor esznek igazán. Tíz évvel ezelőtt elhagytam a tanári pályát, addig a szünet miatt csak nyáron voltam huzamosabb ideig a tónál. Amióta kommunikációs tréningeket tartok, szeptembertől karácsonyig a Balaton partot járom. Néha nagyon furcsa dolgokba fut bele az ember. Négy éve a 67-es úton egészen Lelle határánál gázoltam el egy őzet, mert a nagy hidegben olyan közel merészkedett a városhoz. Ugyanabban az évben találtunk a jégen döglött vaddisznót is. A bőre azóta a nappali falát díszíti."

Lassítás és bandázás
A tőkésrécék az északi parton az egyre jobban elszáradó nád között maradnak, ott keresnek maguknak búvóhelyet és táplálékot, amíg csak lehet. A déli parton viszont hatalmas bandákba verődve - akár több százan, néha több ezren - a parttól három-négyszáz méterre egymást melegítve igyekeznek átvészelni a borongós, hideg hónapokat. A bütykös hattyú számára is megszűnik a nyári édenkert, ezért egész nap a tóban lévő utolsó nádleveleket és hínárdarabkákat kutatják az iszapban. Ha a téli hónapokban a víz befagy, vicces látványt nyújtanak a jég tetején esetlenül billegő, csúszkáló hattyúk és vadkacsák.

Előfordul, hogy a jégtakaró hosszú ideig megmarad a tavon. Ilyenkor a balatoni halászok hatalmas, több tíz négyzetméteres táblákat vágnak ki a jégből. Az így keletkezett vízfelületen keresztül a Balaton egyrészt levegőhöz jut, másrészt a kacsák és hattyúk is megmozgathatják elgémberedett tagjaikat. Amikor a Balaton jege már biztonságosan vastagra hízott, megkezdődik a nádvágás, amelynek során az elszáradt nádszálakat a tövüknél elvágják. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően kiváló alapanyag keletkezik a nádtetők készítéséhez, és nem utolsó sorban maga a növény is megerősödik és megújul. Amennyiben több olyan enyhe tél követi egymást, amikor a Balaton nem fagy be, az elszáradt nád a tövén marad, így megakadályozza, hogy a friss hajtások tavasszal előbújhassanak.Az erőteljes éjszakai lehűlések hatására a vízpart növényei is elveszítik lombozatukat. A lehulló avart régen nagy kupacokba összehordták és elégették. A mindent belengő égett avar illata, a csupasz fák és a kihalt utcák sajátos hangulatot kölcsönöztek a tájnak. Az avarégetés ma már ugyan nem divat, és sok önkormányzat tiltja is, de a tópart látványa gyökeres ellentétét mutatja a nyári, élettel teli összképnek.

A hüllők és kétéltűek szintén eltűnnek ilyenkor, a békák, a siklók és a teknősök elhagyják a vizet, és a gyíkokkal együtt földalatti üregekbe, sziklarepedésekbe vagy a házak pincéibe húzódva teljesen lehűlt testtel, lelassult légzéssel és anyagcserével vészelik át az őszi, téli hónapokat. A növényzet megritkulásával nem csak a madarak válnak láthatóvá, hanem a hidegre készülő mókusok, sünök, és esetenként a dél-nyugati medence mentén a víz felé kalandozó őzek is. Az M7-es autópálya új szakaszain már kötelező volt a vadállatok számára átvonuló felüljárókat építeni a balatoni parti sáv és a somogyi dombság között.Valkay Beatrix Balatonalmádiban nyaralótulajdonos: "Ősszel rengeteg munka van a kertben, minden hétvégén össze kell gyűjteni a leveleket, a férjemnek pedig ki kell szednie a stéget, és nagyon el tudunk fáradni. Ennek ellenére nagyon szeretem ezt az időszakot a Balaton mellett, mert gyönyörű a táj és nyugodt a természet. Ha az ember jól felöltözik és kora délután kifog egy kis napsütést, egy pohár bor mellett ücsörög a színes levelű fák között, az annyi feltöltődést ad egy hétvégén, ami a nyári szabadság alatt sem mindig adatik meg. Minden évben csinálunk madáretetőt, és a falatozó cinkéket nézegetjük a gyerekekkel."

Forrás: Origo