| Bojlireceptek |
| Tiszalúci kalandozás 1. rész |
| Megdõlt a ponty világrekord!!! |
| Ingyen horgász katalógus, DVD |
| Horgasszunk.hu póló |
| Gyártók A-H |
| Gyártók I-P |
| Gyártók Q-Z |
| Társoldalak |
| Kapcsolat |
| Hírlevél |
Horgasszunk.hu blog  |
| Letölthető horgászjátékok |
| A VMSZ jelenti a Balatonról |
| Ingyenes dolgok horgászoknak |
| Szolunáris táblázat 2007. |
| Vízállásjelentés |
| Halászháló kötés |
A mártogatás szuper!
Süllőre, csukára, sügérre többféle módon horgászhatunk: vontathatunk, pergethetünk, vagy akár élő csalival vadászhatunk rájuk. Mindegyik módszer eredményes, de van egy módszer ami kimaradt a felsorolásból. Ez nem más, mint a mártogatás.
A mártogatás egy olyan technika, amit az USÁ-ban „logging”-nak neveznek, de mégis a hollandok tökéletesítették a maximumig. Ezzel a módszerrel, csónakban ülve, az adott helyet az utolsó centit is átfésülhetjük a halak után kutatva. Ha tavon horgászunk így, nem árt azért, ha ismerjük a fenékviszonyokat. Vannak vizitérképek, ahol pontosan ismertetik a mélységeket, ezek rendkívül hasznosak, ha nincsen halradarunk. Ezenkívül fontos tudni, hogy a halak télen sokkal mélyebben tartózkodnak, mint nyáron. Mindenesetre egy halradar mártogatáskor nagyon nagy segítség. A teljes víz alatti világ feltárul előttünk: vízmélység, mederesések, gödrök, vízbe dőlt fák, tuskók és nem utolsósorban a halak is.
Ha van csónakunk halradarunk és egy megfelelő felszerelésünk – erről majd később – akkor valóban egyszerű a dolgunk. Szükségünk van egy rövid pergetőbotra, egy átlagos (multi)orsóra, fonott zsinórra, finom acélelőkére, egy twisterfejre és gumihalra.
A felszerelt, kb 20 gr-os gumihalat engedjük le egészen a fenékig. A csónak ekkor még mozdulatlan. Amikor talajt ért a halunk, rángassuk picit meg, hogy érezzük a kontaktust. Ezután ismét engedjük vissza a tófenékre, de feszes zsinórral. A feszes zsinór azért fontos, hogy a kapást érezni lehessen. A technika lényege abban áll, hogy folyamatosan felemeljük, majd visszaengedjük a fenékre. Kb 3 másodperces szünetekkel tegyük ezt. Ha ezt elsajátítottuk, elkezdhetjük ugyanezt úgy, hogy közben a csónak halad. Folyamatosan tartsuk közben a szemünket a radaron. Így kombináljuk a radarozást a haladást és a horgászást. :)
A tófenék
Ragadozók előszeretettel tartózkodnak különböző tárgyak mellett, medereséseknél. Télen a süllő, a csuka és a sügér is előnyben részesíti a meder legalját. Így gyakran nemcsak a tófenék, hanem a halak is látszanak a radar képén. Ezeket a helyeket kell keresnünk és alkalmazni a fenti módszert. A kapások változóak. A süllő olyan vehemensen kaphat, hogy magunk is megijedünk! A csuka, kiváltképp a nagyobb példányai hagyják, hogy a gumihal a szájukba essen (mint a sült galamb), ezért sokkal gyengébb a kapásuk a süllőnél. A sügérkapás a spicc rángatózásáról ismerhető fel. Tehát ha valami szokatlant érzünk a boton keresztül, bátran beránthatunk! Mint fentebb is szó volt róla, ragadozóink főleg télen szeretnek nagy mélységben lenni, gyakran 10 m alatt. Ezzel a módszerrel fogtak már süllőt 27 m-e mélységből is. Ilyen mélységből felhozott halak nem élik túl a fárasztást a hatalmas és gyors nyomásváltozás miatt. Ha a kifogott halat vissza szeretnénk engedni a saját világába, akkor 10 m-nél nagyobb mélységben ne horgásszunk rájuk.
Twisterfejek
Több ezer féle formában, színben, súlyban, különböző méretű horgokkal kaphatóak. Így gyakran gond a megfelelő kiválasztása. 100%-os biztonsággal nem is lehet megmondani, hogy mikor, melyik a nyerő. Ez tavanként is nagy szórást mutathat. Ne essünk át a ló túlsó oldalára és ne vegyünk egy táskára való twisterfejet. Kezdjük el 3 típussal és 3 színnel. Nálam ez a három szín a befutó: piros-fehér, halmintázat, ezüst. Valamelyik mindig fogós. Emlékezzünk rá, hogy a halak felismerik a színeket. A ragadozók pedig különösen éles látásúak és a színeket is kitűnően meg tudják különböztetni. (A harcsa kivétel, de most nem is rá horgászunk.) 17-20 gr-os fejeket szoktam használni. 10 m-ig 17 gr-osakat, az alatt pedig 20 gr-osakat. Természetesen kivétel mindig van, ilyen eset az erős szél, vagy a sodrás.
Akcióban
A gumihalat fel kell rántanunk a fenékről. Ezt mindenki másképp kivitelezi. Van aki gyorsan, mások lassan, egyesek pedig egész agresszívan. Hogy melyik módszer a jobb, nehéz lenne megmondani, vize válogatja. Ezt is mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia. A siker mögött mindig a botot tartó ember áll. És minél több tapasztalata van, annál sikeresebb lehet, mert ez a módszer különösen hatékony. Ha például felfedezünk egy süllőbandát, lehet, hogy helyből huszat is kifogunk belőlük ezzel a módszerrel. Az pedig szuper lenne!
Eredeti változat:http://fish.shimano-eu.com
