A nagy lehalászás

Október 25. Hogy is van ez, a laptop átáll, de a mikrót hogy kell átállítani? Marad megint a biztosíték lecsapása.

 A Tatai Öreg tavi nagy halászatot nyolcadszor rendezi meg a Tatai Mezőgazdasági Rt. Téesz Hangulatot szimatolok, kedvet kaptam. Kilenc óra előtt értünk Tatára, a nép már a parton tolongott. A háló már fényképezésre készen behúzva és kipeckelve, hogy a zsákmány a legjobban látszódjon. A hálóban ponty, amur, kárász, keszeg és ragadozók (harcsa, csuka, süllő), legalábbis a szervezők az árlistájukban erre készültek. A parton párás hideg, sok gyerek és kevés lélekmelegítő. A halak a hálóban vergődtek, de én már éreztem, hogy keresnünk kell egy kupica pálinkát, melegebbre számítottam. 
  Normál esetben nem hiányzik a pálinka reggel, de a mai reggeli nem túrós táska lesz, hanem tárcsán sült halszelet, ehhez meg kell a bemelegítés. A reggeli kínálat, ponty, keszeg, szürkeharcsa, vagy afrikai harcsa.
  Mi ez az afrikai harcsa? Hogy került ez hozzánk, kicsit olyan érzésem van, hogy ez csak egy újabb fejnélküli, ismeretlen slágerhal. A ponty mellett maradtam. A Tatai Mg. Zrt. üdvöskéi sütötték direkt nekünk, forró olajban. Titkos recept szerint. Legalábbis erről tanúskodott a genothermbe bújtatott árlista. Hogy mi volt a titok, arról nem árultak el semmit, de az eladók harsány nevetése mögött később kizárólag lisztet és sót éreztem, a titkos, tíz gyógynövényes panír elmaradt. A központi sátor melletti téren körbe már munkálkodtak a főzőmesterek. Ki régi melegítőben, egy hűtődobozon ülve ette a reggelijét, ügyelve, a khaki kötött pulóverére, míg más a lehető legtöbb gázégőt próbálta rákötni egy PB palackra. A nap is előbújt, a reggelit is megettük, egy forró teával a kezünkben visszaindultunk a partra.
  Az összes sátorban, mint a szerzetes írnokok gyártották előre a blokkokat. A tea olyan forró volt, attól féltem megnyúlik a pohár, ahogy a peremét fogtam. A parton véget ért a halzsákmány fotózása és elkezdték kimérni a halakat. A favályúba öntött halak haláltusájukat vívták. Mind amur. A többi hal csak valahol hátul kullogott. Egy rögtönzött akváriumba még sikerült egy bemutatónyit kimenteni a tó élővilágából. A halak már mentek is a pénztárhoz. A tömeg most ide állt sorba, a pénztáros blokkot írt, gumicsizmás férfi egy fadarabbal monoton érzéstelenített. A magyar ember sokat visz haza. Be minden egy nylonzacskóba, a bénult halak még végigvárják a gyermekműsort a sátorban.
A ragadozók elfogytak kiabálják. Közben egy néni ezt alkoholossal kiírja. A sár is lassan szikkadni kezdett a napon, a halászlé illata már idáig érződik a főtérről. Nem tudok neki ellenállni, irány vissza. A bográcsok már javában rotyognak. Halászlében nem vagyok igazán jártas, nekem ez Duna menti kirándulásokkor, vagy Karácsonykor adatik meg. Liszttel megrakott talicska érkezik, a rögtönzött közért. A kötött pulóveres borostás férfi megáll mellettünk. - Tizet kérek Józsikám- kiabálják ki a sátor alól.
  Állítólag a fesztiválokon ott érdemes enni, ahol sokan állnak sorba. Így indultunk mi is bográcsot választani. Bajai lett belőle. Közben összeismerkedtem Brilla Istvánnal, aki most volt itt először. Főz. 195 literrel kezd, öt infarktusa volt és unokája is pont ennyi van. Esztergomi, harminc évig dolgozott egy vágóhídon és egész életében vendéglátós volt. Csak a hideg a vágóhídon, az mindennél rosszabb. Meghívott a szervező- mondja, közben kóstoló kanállal felém nyújt. Kicsit sótlan, de visszajövünk és eszünk belőle. Mert én a besózott halszeletet teszem bele, az ad majd neki sót, kiabálja utánam. A tányérban végül bajai, ami egyikünknek sem ízlik, elcsomagoltattam az esztergomiból egy adaggal, ez otthon sokkal jobbnak bizonyult.
  A halászléhez képzetlennek érzem magam, de szimpatikus, hogy mindenhol egységesen 1000 Ft a halászlé, és 700 Ft a hallé. Itt legalább nem kell választani. A vakszerencse dönt. És nincs versengés, szabadon főzhet mindenki. A rendezvény igazi célja, hogy az ember kicsit közelebb kerüljön a halászathoz. Érezze, amikor a csapkodó halakról víz fröccsen az arcára. 
  Össznépi találka a tóparton, ahol persze van szponzor, meg profit is, de a pirosló sátrak ellenére mégis inkább a hal marad meg bennünk. Hazafelé sétálunk a ragyogó napsütésben, szembe jönnek a későn kelők futva, gyerekkel a nyakukban. Szerencsére a szervezők nekik is hagynak a hálóban, pár mázsa kicsit lustábban, de még fickándozó halat.
  A jó szervezés és az átlátható árak miatt aki teheti, menjen el a kilencedikre, és izguljon, hogy mi lesz a hálóban.

Reggeliztek már sült pontyot?