A
hálót ezután már mindenki saját ízlése szerinti hosszúságra kötheti. Alámerítõ
hálónál az utolsó sort vagy dupla szállal, vagy erõsebb fonalból kössük, hogy
a kereten ne kopjon olyan gyorsan. A haltartó utolsó sorát pedig másfélszer
szélesebb lécre kötjük, hogy nagy szemet kapjunk és erre apró rézkarikákat hurkolunk,
amiben az összehúzófonal csúszik. Haltartónknál a befejezéshez közeledve fogyasztunk
is, hogy a felsõ része kúpos legyen. Az így elkészített haltartónál a fenék
és az oldal érintkezésénél, valamint a nyaki szûkület kezdeténél az alámerítõhöz
hasonlóan egy drótkarikát fûzhetünk, ami által nem esik össze, hanem egy zárt
keretet alkot.
Hosszúkás haltartót köthetünk két karikával. Egy kis deszkába a 6. ábra szerint
kis szögeket verünk a háló hosszának megfelelõen és a két végére jön a két karika.
Kezdésnél a fonalat egyik karikába kötjük és az ábra szerint a fonalat végigvezetjük
a szögek között. A másik karikához érve azon megkötjük a kör külsõ felét és
onnan a szögsor másik oldalán ismét az elõzõ karikához jutunk. Ezzel tulajdonképpen
a nehezén túl vagyunk és a körháló kötéséhez hasonlóan kötjük tovább. Szaporítani
csak a két végén és a félkörökben kell. Ezzel a hálóval elérjük azt, hogy esetleges
nagyobb halak is egyenesen vannak benne és nem görbülnek karikára, mint a kerek
hálónál.
A fentiek elsajátítása után már mindenkinek lesz olyan gyakorlata, hogy saját
elképzelése szerint is köthet hálót.
Sok sikert kívánok!