Készítsünk, vagy vegyünk egy körülbelül 2-3 mm vastag, lehetõleg rézdrótból készült karikát 15-20 mm átmérõvel. A karikán fûzzük át a tartó spárgakarikát és a karikára kötjük rá a kezdõ fonalat. Kezdésnél ne a rendes hálókötõtût használjuk, mert a karikán nem megy át. Egy zsákvarrótûbe fûzzünk be kb 1,6 méter zsinórt és azzal kezdjünk. A karikára körbe 8-15 szemet kötünk, úgy, hogy az elsõ 4-5 szem fokozatosan növekszik a szemnagyságig. Ezt azáltal érjük el, hogy a hálókötõ léc egyik végét kúposra faragjuk. A legelsõ legszûkebb karika is olyan nagy legyen, hogy a fûzõtû azon könnyen átférjen. Az így körbekötött elsõ sor után folyamatosan az elõzõ sor szemébe kötünk, mintha egyenes sor lenne, ezután már a háló spirálisan állandóan nõ. (5. ábra). Az elején 3-4 szem után mindig húzzuk le a lécrõl, hogy a kört követni tudjuk, amit fokozatosan növelünk, s kb egy azonos hálóhossz után már majdnem a fél kört egy lécre köthetjük. A harmadik sor után minden harmadik szembe kössünk egy-egy szem szaporítást, ezt a szaporítást 2-3 sor után megint megismételjük és ha szükséges, akkor a továbbiak után még egyszer. A lényeg az, hogy ha a kötés alatti hálót az asztalra terítjük - az szép simán feküdjön. Minél jobban növekszik a körháló átmérõje, annál több szem vana kerületén. Pl egy 10 cm átmérõjû kör kerülete 31 cm, egy 30 cm-esé már 94 cm. Ebbõl következtethetjük, hogy a háló átmérõjének növekedésével hogyan szaporítsunk. A körháló átmérõjét addig növeljük, míg az a merítõkeret nagyságát eléri, vagy haltartónak elég nagy. A szaporítást ezzel befejeztük, ezután már mindent szaporítás nélkül kötünk tovább és a fenék kezd
hengeres résszé alakulni, ez lesz a háló oldala.

Tovább a következõ oldalra