| Bojlireceptek |
| Tiszalúci kalandozás 1. rész |
| Megdõlt a ponty világrekord!!! |
| Ingyen horgász katalógus, DVD |
| Horgasszunk.hu póló |
| Gyártók A-H |
| Gyártók I-P |
| Gyártók Q-Z |
| Társoldalak |
| Kapcsolat |
| Hírlevél |
Horgasszunk.hu blog  |
| Letölthető horgászjátékok |
| A VMSZ jelenti a Balatonról |
| Ingyenes dolgok horgászoknak |
| Szolunáris táblázat 2007. |
| Vízállásjelentés |
| Halászháló kötés |
 |
Az utolsó nehézkes lépések után elém tárul a pannon őserdő és egy szinte nem is evilági kép fogad.
 |
Egy erős kanyarulatban a víztömeg egy 20 méter magas löszfallal találkozik és mintha pár pillanatra elvarázsolnák, szinte megáll. Aztán az újonnan kimart mederben tajtékozva, habosan zúg tovább a Dráva. Horgászásra itt nem is gondolhatunk. Inkább a túlélési esélyeinket latolgathatjuk. És mégis, a kanyar alatt, ahol a víz valamelyest hajózható, fura szerzetek horgásznak 10 – 20 méter mély gödrök felett, szigetelőszalaggal rögzített, még a megboldogult NDK időkből származó hatalmas orsókkal, melyeket múzeumba való, lehető legvastagabb, tömör üvegszálas Germina orsókra szereltek. A csalik is meghökkentőek: soha nem látott méretű és nagyságú piócacsokor, tyúkbél és még fürdőszappan is van köztük. Az én 180 gr dobósúlyú BERKLEY ULTRA SPIN-em, úgy gondolom nem ide való. Félre is teszem, inkább előkotrom a fényképezőgépet.
 |
Egyre ritkábbak lesznek. Európa szabályozatlan folyói. Ha a Dráva nevét halljuk, először a kis osztrák szakasz jut eszünkbe. (a szerző német – a szerk.) De a magyar területen futó folyószakasz valószínűleg egész Közép- és Kelet-Európa legvadabb, legveszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb folyója. A folyó, egy szinte áthatolhatatlan országhatárt képezett az 1989-ig kommunista kormányzás alatt álló és később darabokra hullott Jugoszláviával. A 2 évnyi katonaidőmet emellett a gyönyörű folyó mellett töltöttem. Sajnos a nagy részét horgászás nélkül.
1. szabály: Soha ne menjünk egyedül a Drávára! Egyes szakaszokon egy sima megbotlás is az ember életébe kerülhet. Szilveszter János barátom, aki a környék egyik legismertebb, legtapasztaltabb Dráva-horgásza a vendégeinek meg is tiltja, hogy akár 2 üveg sör után a part közelébe menjenek.
2. szabály: Térkép nélkül soha ne szálljunk csónakba. Két, nem feltétlenül barátságban lévő ország határain kanyarog a folyó. Egy harcsaakasztás közben, Janó haverommal, a 2 órás fárasztás alatt legalább hatszor voltunk horvát területen. Az utóbbi háborús évek után a horvát határőrök – Isten tudja miért – kissé ingerültek.
 |
3. szabály: A könnyű szereléket nyugodtan hagyd otthon! A folyó mindent magával ragad, akár horgon lévő hal nélkül is. Ha itt valami igazán kemény ellenfelet akarunk fárasztani, akkor a felszerelés garantáltan végsőkig le lesz terhelve. Egy óriás, amit Janóval soha meg sem láttunk, szinte teljesen rácsavart fékkel is 300 méter 40 kg-os Stroftot húzott le az orsóról olyan erővel, hogy a 7000-es ABU AMBASSADEUR-ban az olaj forrni és bugyborékolni kezdett. Talán egy fehér busa lehetett, 50-60 kg-os példányok is élnek belőle a folyóban. Folyásirányban semmi esélyünk nem volt, hogy a „szörnyet” megállítsuk.
A folyó barátságosabb oldala. Ezt az oldalát általában nyáron, alacsony vízállásnál mutatja. A köves-homokos padok mellett így is akár 8-12 m mély lehet a víz. Napközben itt a balinok rabolnak, este pedig a kisebb tengeralattjáró méretű harcsák cirkálnak. Süllőt is bőven találhatunk. A nyerő hely veszélyes csapda is lehet. Emelkedő víz esetén alig marad idő a menekülésre. Úgyhogy semmiképp ne verjünk sátrat. Az összes kellék legyen kéz- és menekülési útvonal közelben!
 |
 |
Szép drávai fogasok, halcafatokkal fogva. Szétlapított, széttaposott küszök, vörösszárnyúak az abszolút top csalik, amik kilátástalan helyzetekben megmenthetik a napot. Janó a középvíz táján rángatta őket, közvetlenül a csónak mellett. Habár az élő csalihalas horgászat Magyarországon még nem tilos, mégis az etikusabb és egyben humánusabb módszerhez folyamodtunk.
4. szabály: Mindig legyünk nyitottan a helyi módszerekre. A ládaszám magunkkal cipelt „csodacsalik” nem mindig használnak. A legtöbb harcsát „hazai” csalikkal (orvosi pióca, lópióca, kagyló, rák, lótetű) fogtuk. Janó egy 70 kiló fölötti harcsával, amit talán 50 m-el a horvát határ előtt állítottunk meg. AA határőrök a túloldalon már recepteken vitatkoztak a küzdelmünket és az esetleges határsértést látva. A Catch & Release Magyarországon (és Horvátországban) nagyon kis körben elterjedt szokás. Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen óriás értéke egy átlag magyar ember havi keresetét teszi ki, akkor megértjük, hogy a horgászat eme sportszerű oldala nem feltétlenül áll az elsődleges szempontok között. Ha megpróbálunk egy hasonló méretekkel felvértezett harcsát visszaengedni (már nem egyszer tettük), akkor legjobb, ha előre egy gyors és biztos menekülő-útvonalat keresünk. A helyiek haragját ilyenkor legjobb, ha komolyan vesszük. A fenti horgászvíz a Magyar Duna-Dráva-Nemzeti Park része.
 |
 |
Összegezve: A folyón horgászni igazi élmény. Ha bárki felnőttnek érzi magát ahhoz, hogy kb. 100 millió szúnyogot elviseljen négyzetcentiméterenként, mindezt 35 fokos hőségben, a teljes felszerelést kilométereken keresztül őserdőben cipelje, napokat töltsön a part közelében, akkor felejthetetlen élményben lesz része. Nem Mongóliában, Új-Zélandon, vagy az Amazonason, hanem Európa közepén, néhány órás repülőútra Németországtól.
A Haldorado.hu Catch & Release fóruma.
