Marius Krauza és az 1,33 m-es csuka

Három cimbora vágott neki az útnak, hogy kapitális csukákat fogjanak. Mint mindig, az utakon dugók voltak, így a kempinghez csak késő éjjelre tudtak eljutni. Gyors sátor-felállítás, vele egyidőben tűzrakás a grillen, mire mindent elpakoltak már el is kezdődhetett a grillezés és a sörözés. A kirándulást szándékosan telihold utánra tervezték. Innen már Marius elbeszélése következik.
Az első nap, a kevéssel 6 óra után már a vízen kezdődött. Az idő tökéletes volt. Minden jónak vélt helyet végig tudtunk fésülni. Izgalommal és bizakodással telve vártuk az első kapásokat. Sajnos a csukák, a jó idő ellenére nem voltak kíváncsiak a csalikra. Néhány kósza rablás, mellérablás, utánúszáson kívül semmi érdemleges nem történt. A 2. napon másfelé vettük az irányt, szélcsendes helyet kerestünk, mert a szél nagyon erősen fújt. A vízen összetalálkoztunk a 6 másik horgászkollégával, akikkel meg volt beszélve a találkozó. Rövid beszélgetés után „munkához” láttunk. Ezen a helyen az utóbbi napokban egész jó volt a fogás – mondták. Több 90 cm-es csukát is fogtak. És valóban! Már az első néhány dobás után megjött az első krokodilképű. Sajnos el is ment, mert elszakadt a drótelőke. Ez után már mindenki fogott 1-1 csukát, de a kapitálisak továbbra sem mutatták magukat. Közben-közben beugrott egy-egy süllő, sügér. Ezek után végre Svennél jelentkezett egy jónak ígérkező hal. Az erősen hajló bot és az örvények sejttették, hogy szép példány lehet. A zavaros vízben megláttunk egy nagy fehér uszonyt. Mi EZ? Csuka nem lehet! Egy gyönyörű fogas volt! 88 cm-es volt és csodálatosan küzdött a horgon. Tovább horgásztunk és egy fél óra múlva nálam „kopogtattak”. Kop-kop, aztán rárántás. A horog jól ült és már el is akartam kezdeni a zsinór visszacsévélését. De a hal jó ellenfélnek bizonyult. Mi az, hogy jónak, nagyon is jónak! Általában ahhoz szoktam hozzá, hogy én irányítom a halat. Nos, ez esetben nem így történt. Elég gerinces bottal horgászom, de a hal csak nem akart feljönni, mélyen lent maradt. Leakadtam volna? Mi van ott lent? – gondolkodtam. A hal tett néhány kört a csónak alatt, aztán megint a mélység felé húzta a zsinórt. Lassacskán azért tudtam zsinórt nyerni, de a bot már karikába hajlott. Aztán eljött a pillanat, amikor megláttuk a halat. Ahogy közeledett úgy nőtt a mérete a saccok alapján, 1 m, … 1,10 ….. 1,20 …. Hihetetlen! A hal a csónak mellett volt már, de én minden porcikámban remegtem az izgalomtól. Csak nehogy elrontsak valamit, gondoltam magamban. Aztán Jarek megynyugtatott, nagyon mélyen és jól ül a horog, ez meg van akasztva rendesen.

Jarek kézzel emelte a csónakba a gyönyörű halat. Igeeeeen, megvan!!!!!!! Szinte fel sem bírtam ocsúdni. Az első gondolatom az volt, hogy el kell látni a halat. Wobblert a szájából ki. A horog valóban nagyon jó helyre akadt. Hogy ne sebesítsük meg horogkiszedés közben a halat, a többi horog hegyét elcsíptük egy fogóval. Ezután következett a mérés. 133 cm-t mértünk. Kezembe vettem a halat, a többiek lefényképeztek vele és megtapsoltak. Ezután visszaengedtük a halat az éltető elemébe. Örömömben mindenkit átkaroltam. Ezután még vagy fél órát ültem csak úgy, mert a kezeim még mindig remegtek. Csodás érzés volt!
Ezen a napon még kb 30 halat fogtunk, köztük Frank egy 1,11 m-es csukát.
A 3. nap szintén bőségesen adta a halakat, de méteresnél nagyobb halat nem sikerült fognunk.

A 4. nap az elutazás napja volt. Még horgásztunk pár órát, de néhány kemény rávágáson kívül nem történt semmi. A parton még a többi sporival, akikkel együtt horgásztunk, grilleztünk még egy jót, aztán összepakolódtunk. A többi spori még maradt pár napot.
A felszerelés, amivel horgásztam:
A legjobb műcsalik azok voltak, amik a zavaros vízben is jól látszottak.
A nyertes: Lunker City 6“ Saltshaker lime színben
Jigfej: 21 gr-os, 6/0-s VMC Barbarian horoggal
Előke: 50 lbs teherbírású Titanium
Zsinór: Power Pro 15 lbs szakítószilárdsággal
Bot: Egyedi gyártású Germantackle Harrison VHF 75gr.
Forrás: www.myBait.de