Bojli suli - bojlireceptek |
Szolunáris táblázat 2010. |
Piranha a sikondai tóban |
Ingyen horgász katalógus, DVD |
Horgász bulvár |
Gyártók A-H |
Gyártók I-P |
Gyártók Q-Z |
Társoldalak |
Kapcsolat |
Hírlevél |
Horgasszunk.hu fórum |
Horgasszunk.hu blog |
Letölthető horgászjátékok |
Szolunáris táblázat 2010. |
Horgász háttérképek |
Halászháló kötés |
Horgász játékok 2010. |
- A nagytestű halakat mindig visszaengedem, mert méretüknél fogva többet szaporítanak. A zsírosabb húsú fajok gasztronómiai értéke egyébként is csekély. Családom egy kétkilós halat képes megenni frissen. A fagyasztott hal húsát nem kedveljük, ezért ha három darab kettes süllőt fogok, kettőt visszaengedek. Én a Nagy-Dunán horgászok javarészt és ott azt tapasztalom, rohamosan csökken a halak száma, ezért a jövőre gondolva ennyit tudok tenni érte. Egy dunai nagy süllő már annyi mindenenment keresztül - pl. szennyezések, áramozás, horogra akadás, stb. - csak nem én leszek az elpusztítója! Bízom benne, hogy az ekkora példányok, óvatosságukat, ellenálló képességüket is átörökítik utódaikra. A kisfiamat is erre a környezettudatos szemléletre tanítom, például a napokban fogott egy kilóhúszas csukát lékről és babusgatva engedte vissza.
- Mivel a bojlizásnál több megengedett, mint a sportszerű horgászmódszereknél (behordás, több bot, önakasztás, stb.) úgy érzem, eleve nem illik elvinni az így fogott halat. Imádom a halászlevet, de akkor nekiállok úszózni és ha fogok egy családi méretű példányt, azt megfőzzük, de a többit elengedem. Amikor elkezdtem bojlizni, mindjárt az elején fogtam egy húsz kiló felettit. Életem legnagyobb hala volt, de nem tudtam helyben megmérni, így hazavittem. Azóta is bánt a lelkiismeret... Egyébként én nem a bojlizásnál kezdtem visszaengedni a halat, jóval előbb. Imádtam annak idején keszegezni. Hurcoltam haza a vödörnyi keszeget Rószi néninek, Karcsi bácsinak és másoknak, de ők fanyalogva belenéztek a vödörbe: "ponty nincs, akkor nem is kell" - húzták el a szájukat. Akkor lebőgve megkérdeztem magamtól, minek is öldösöm én le szegény pikkelyes barátaimat. Azóta nincs senkinek se keszeg, se ponty, nekem többet ér a hal, ha a vízben van! S mondanék pár szót, ha már a témánál tartunk, magáról a halé visszahelyezéséről is. Sokszor látom, hogy még a méret alatti halat se becsülik annyira, hogy tisztességesen bánjanak vele. Úgy hajítják vissza, majd' ki csattan szegény retúrnak a mája, amikor vizet ér, vagy a kövezetre esett halat lábbal rugdossák vissza. Próbáljunk emberségesen bánni a hallal! Tároláskor kerüljük a ritka szemű hálót, ami megkopasztja a halat, s a kisebbeknek szétvágja a kopoltyúját.
- Régen sok halat fogtam, ma sokkal több időráfordítással, tapasztalattal és csúcstechnikával alig-alig. A halak szemlátomást, ijesztő tempóban fogynak, legalábbis a Dunán, ahol én horgászom. Valamit tenni kell. Nekünk, a vadászokkal ellentétben, megadatott, hogy úgy is élvezhessük a zsákmányszerzés örömét, hogy megkíméljük a horgunkra akadt állat életét. Én ezt meg is teszem a jövő érdekében. Nekem annyi örömöt okoztak már a halak, egy-egy alkalomtól eltekintve, nem kívánom elvenni az életüket. Bevallom, halat pucolni is rettentően utálok, de ez mellékes szempont, egyszerűen sajnálom elpusztítani a szebbnél szebb harcsákat, süllőket, csukákat. Minden egyes példány visszaengedésénél arra gondolok, hogy a sors talán hálából évek múltán a horgomra vezérel néhányat a megkíméltek szaporulatából, így válhat a ma könyörületessége a jövő örömforrásává.
- A kilencvenes évek elejéig - kis túlzással - annyi halat fogtam, amennyit csak akartam, ma egy-egy kivételes naptól eltekintve a tizedét se. Úgy érzem, valamit tennem kell, hogy afolyamat ne romoljon tovább. A balatoni nyaralások kivételével haltartó nélkül járok horgászni. Tavaly oda se nagyon kellett, annyira nem volt hal. A szák ledörzsöli a halakról a nyálkaréteget, a pikkelyeket, és hiába engedjük vissza a horgászat végén, már sok sérülést, szenvedést okozunk, melyekből könnyen halpenész és egyéb betegségek keletkezhetnek. A dévérek bőre a nyomáskülönbségtől kipattogzik és vörhenyes lesz. A legkíméletesebb ezért, ha azonnal visszaengedjük a horogról leakasztott halat. Az én családom éves szinten megeszik hat-nyolc pontyot, pár süllő és néhány kiló keszeget - több halat minek pusztítsak el? Az igazi öröm úgyis a megfogásuk. Szeretném, ahogy most Ádám fiam fogja mellettem a halakat, majdan az unokám is mellénk ülne, és együtt élveznénk, milyen örömteli foglalatosság a horgászat.
Székely Zoltán
Forrás: Igyhorgaszunk.hu