horgásszunk.hu horgászboltok, gyártók linkjei, halászháló kötés
támogatói linkek


dorogma panzió tiszadorogma



legfrissebbek
Bojlireceptek
Sügérhorgászat
A balaton halai
A nagy harcsa szomorú sorsa
Horgasszunk.hu póló
linkek
Gyártók A-H
Gyártók I-P
Gyártók Q-Z
Társoldalak
Kapcsolat
Hírlevél
Horgasszunk.hu blog google blogger blogspot
állandó rovatok

Letölthető horgászjátékok 2.

Letölthető horgászjátékok
A VMSZ jelenti a Balatonról
Ingyenes dolgok horgászoknak
Szolunáris táblázat 2008.
Vízállásjelentés
Halászháló kötés
idõjárás




 


Röfröf és zsemle

Ugyan mit tehet a négynapos várakozásra kárhoztatott utazó ­ még ha a világ egyik legizgalmasabb városában is ragadt éppen ­ de már ezerszer bejárta, és kívülről fújja a villamosmegállók neveit a Sirkecitől Aksarajig, és az Aya Sofia tövében kóborló gigantikus kukásmacskák előre köszönnek neki? Ha éppen úgy dönt, hogy egy üveg Efes sörrel a kezében leül a Márvány-tenger mellé - a Kankurtalan Gecidi magasvasút megállónál a partra vetett, oldalára dőlt hajó tövébe, akkor megfigyelheti, hogy Isztambul férfilakosságának jelentős hányada – amikor nem Galata Seraj meccset néz ­ horgászattal tölti szabad idejét. A tengerpart, a hidak, a Boszporusz gyakorlatilag úgy néznek ki, mintha egy gigantikus horgászverseny folyna: minden talpalatnyi helyen bottal álldogál valaki. A horgászatra komoly bazár-infrastruktúra épült, ötvenméterenként települtek a horgászcikk-standok, remek csalikínálattal és szakembergárdával, akik pillanatokon belül összedobnak egy szerelést, horgokat kötnek, és tanácsot adnak. Minden horgászcikkeshez tartozik egy sörös pult, egy teaárus, néha még egy kebabos is.

Reggelente Tibivel, az ügyvédbojtárral tízóraizni indultunk egy kenyérrel, egy fej hagymával és az otthonról hozott, csontkeményre sütött szalonnával a kidőlt hajó melletti olajfaligetbe Enverhez, a kurd teaárushoz. Második nap Enver érdeklődve ült le mellénk, hogy ugyan mit eszünk. ­ Nem jó ez neked, Enver. ­ nyomta fel egy kicsit az orrát Tibi. ­ Ez röf-röf, ilyet nem ehetsz. Enver nem értette, és jóízűen elropogatott egy szelet szalonnát, amikor megjelent barátja, Ali a kertész, és messziről kiszúrta a reggeli eredetét, jót mulatva Enveren azonnal elnevezte Röfröfnek. Enver nem sértődött meg, és kérésemre megbeszélte Abdullahhal, a partszakasz horgászcikk árusával, hogy egy napra öt dollárért kölcsönözhetek tőle botot.

Másnap reggel bejelentkeztem Abdullahnál, aki adott egy irdatlan vastag harcsázó botot hatalmas orsóval és forgókapocssal, amelyre huszonöt darab horgot szereltek, ráadásul mindegyiket valami szalaggal bolondították meg, az egészet egy rakéta alakú ólom zárta. Gazdaságos módszer, ­ mosolygott Tibi. ­ Pergetve állítólag csali nélkül is működik. Ennél finomabb szerelést nem használt senki, igaz, egy termetesebb vezérküsznél nagyobb halat nem is igen fogtak.

horgászat a hídról   az oldalára dőlt hajó   törökországi peca

Én három dobás után feladtam: a két és fél kilós bottal mindent lehetett, csak pergetni nem. Kértem csalit Abdullahtól, és nekiálltam felszerelni a huszonöt horgot, arra gondolva, hogy nálunk egy vérmesebb közeg, mondjuk Bandi, a halőr a botom láttán minimum bedobna a hajóroncs mellé. Egy ideig jobb híján azt figyeltem, mikor bólogat az ujjnyi botspicc, majd szereztem egy csipeszt kapásjelzőnek. A jelző és a kagylóbél-csali működött: tenyérnyi sügéreket kapkodtam ki. A mellettem lévő sporttárs elég sajátos módszerrel pergetett: a forgókapocs után egy kis gumilabdát erősített, és a horogra valami bődületesen ronda férget tűzött. Ezt az elképesztő szerelést vontatgatta, fogott is egy harmincöt centis, méreten aluli kardhalat. Ekkor kezdtem megérteni, miért használnak ekkora botokat, biztos a nagy marlinra várnak, hátha egyszer beesik.

Én közben csalit váltottam: megpróbáltam a halszeletet, ami fogósabbnak bizonyult, mint a kagyló, és csak akkor derült ki, hogy tiltott módszer, mikor valaki kiszúrta a horogra biggyesztett halfarkat. Vasárnap lévén elég sokan korzóztak a parton, bámulták, hogy mit keresek a török horgászok között. Néha kisebb tömeg szurkolt: ­ Haj, ha itt lehetne a 7-es spiccbotom, én lehetnék a partszakasz bajnoka, vakok között a félszemű is király, megmutatnám, mi az igazi tengerparti snecizés.

Este Abdullah, a horgászcikkes a standot pofás kis kuckóvá alakította, majd elment a boltba zöldségért és rakiért. Közben Musztafa, a krími tatár – aki egyszerűen csak Charles Bronsonként mutatkozott be, megpucolta, és besózta a halakat. Majd megérkezett Enver teaárus, Ali, a kertész és Maffia Baba, az olajfaliget főnöke. Pillanatokon belül ízletes vacsorát ütöttek össze, amibe Tibi nyékládházi pálinkával, mint madzsar rakival, én pedig egy másik hungarikummal, egy csomag pilótakeksszel szálltam be. Közben soha nem lehet tudni alapon Abdullah két harcsázó botot bedobott éjszakára, halszelettel csalizva, világító patronnal és menyhalcsengővel. Közben elmesélték ők együtt az olajfaliget népe, itt is élnek: Maffia Baba és a tőkeerős horgászcikk-árus, Abdullah szárnyai alatt, egymást segítve próbálják eltartani vidéken élő népes családjukat.

Másnap Abdullah ingyen kínálta a horgászbotot, de vissza kellett utasítanom, mert erőt kellett gyűjtenünk a továbbinduláshoz, és a pergetés a marlinozó bottal meglehetősen energiaigényes. Abdullah megígértette velünk, hogy ha visszatérünk Isztambulba, feltétlenül elmegyünk hozzájuk az olajfaligetbe.

Így tíz nappal később, kissé megfáradva, lázzal küszködve erőt vettünk magunkon, és leballagtunk Enverhez teát inni. Ali már messziről üdvözölt. ­ Röfröf! ­ mutogatott szegény Enverre hahotázva. Enver-párti lévén elkezdtük következetesen Röfröfnek nevezni Alit, aki ezen is jókat derült. Vettünk egy-egy üveg búcsú-Efest, és leültünk Abdullah mellé, akinek a szezon végén már nem sok vevője akadt. ­ Télen Maffia Baba hajójával halászunk mindannyian – mutatott egy kipöfögő halászbárkára Abdullah –, de tavasszal visszatérünk a ligetbe. Ali mellénk telepedett, és vigyorogva mutatott az éppen arra járó kebabárus húskészletére – Mek-mek, mek-mek. ­ majd minden átmenet nélkül felugrott, és elkiáltotta magát: ­ Zsemle! Nem tudtuk mire vélni a dolgot. A felkiáltásra mindenki odasereglett, Enver, Musztafa, Abdullah is figyelőállásba helyezkedett, amikor mi is megpillantottuk az egyik olajfáról felröppenő kék hullámos papagájt. Az olajliget harcosai egymást túlharsogva üldözőbe vették, az állat fáról-fára rebbent, miközben Aliékkal párhuzamosan egy ricsajozó verébbanda is követte. Ali megrázta a fát, melynek lombjai közt a papagáj megpróbált elrejtőzni, de a verebek elárulták. Közben Musztafa olajbogyókkal dobálta a verébrajt, mérsékelt sikerrel. Ali taktikát váltott, elkezdett fára mászni. Mi is szurkoltunk: ­ Hajrá, Röfröf, kapd el a Zsemlét! De a papagáj gyorsabbnak bizonyult, berepült egy zárt udvarra, ahová a verebeken kívül senki sem tudta követni. Ali bánatosan leült az egyik olajfa alá: ­ Csip-csirip. ­ mutogatott a zárt udvar felé.

Nekünk közben lejárt az időnk, indult a gépünk hazafelé, elköszöntünk barátainktól, Alitól, a kertésztől, Abdullahtól a horgászbazár-tulajdonostól, Musztafától, a krími tatártól és Envertől a teaárustól. Kértük, adják át üdvözletünket Maffia Babának. Amikor a Kék Mecsetnél felszálltunk a villamosra, egy kék hullámos papagáj suhant el fölöttünk, és a verébhadat lerázva berepült az egyik nyitott ablakon.

 

Bodolai László

 


 

 


idõjárás